Új bikát választunk

A marhatartóról az járja, hogy télen dolgozik, nyáron pihen.
Valahogy ez eddig nálunk nem jött össze. Mikor a téli etetési időszak befejeződik, a szénagyűjtésbe csapunk bele. Ha a széna bekerül a majorba, akkor meg a nyári építési munkákba ugrunk fejest. Mert ha ősszel bejönnek a fiatal üszők, jobb válogatófolyosó, bővített szálláshelyek várják őket.
Így vagyunk ezzel idén nyáron is.
Mégis volt ok egy kis „kikapcsolódásra”, országos kirándulásra:
Apolló elköltözik tőlünk.

Júliusban nyakunkba szedtük hát a lábunk és végigjártuk a Dunántúlt. Sok helyet megjártunk és szépet, jót, de szomorú tapasztalatot is gyűjtöttünk. Erről szól ez a kis cikkünk. Cégek, tenyésztők nevét nem írjuk ki ott ahol végül nem választottunk bikát, nem szeretnénk senkinek az üzleti életét befolyásolni, azonban tapasztalatainkat így is érdemes átolvasni.

Az első tenyésztőnk akinél jártunk, régi ismerős. Már több éve találkoztunk, kötöttünk is üzletet, így nála kezdtük a szemlét. Szolid választékot találtunk, szemre nem rossz felépítésű, de talán régi genetikai vonalat vivő tenyészbikákkal. Mikor születési súlyra, napi tömeggyarapodásra, STV eredményekre kérdeztünk, nehezen kerültek elő a papírok… Sajnos mikor előkerültek akkor sem mutattak csodát. Kicsit úgy éreztük, elfáradt ismerősünk, nem igen küzd az elemekkel már… Így továbbálltunk.

Második tenyésztőnk jó 150km-el odébb csodát mutatott. A Balaton észak-keleti sarkában, csodálatos környezetben működik egy Bt. Gondoltuk ha már arra járunk, benézünk, még ha csak kis Bt. is, hátha ott bukkanunk a mi jövőbeli bikánkra… Akkor ért minket a meglepetés, mikor befordultunk a kapun. Széles legelők, helyre épületek és gyönyörű izmos fiatal tenyészbika választék várt minket. A tulajdonosi jogokat gyakorló család szemlélete iránymutató lehetne ebben az országban: betéti társaságként teljes vagyonukkal felelnek gazdálkodásukért, ami az igazán nagyok közé sorolható a mezőgazdaságban. Fiatal szakemberek irányításával a legfrissebb francia genetika jelenik meg a Balaton-felvidék lankáin. Jól átgondolt legeltetési rendszer, egységes szép állomány. Mikor adatokat kérdeztünk, a születési súlyokon kívül mindennel rendelkeztek, az apai vonal őseit is végigkutathattuk. Szó szerint, mintha vendégek lettünk volna, végigvezettek a gazdaságon, minden tapasztalatot átadva. Köszönjük!

Bikát azonban mégsem itt választottunk. Az alábbi képeken a két jelölt látható. Gyönyörű izmolt, hosszú, egyenes hátú bikák. Ami visszafogott minket, az a lábszerkezeti probléma volt. A mélyalmos tartás, vagy ásványianyag probléma? Jól látható a fűkörmök alatt/pata fölött lévő furcsa ujjállás.

Járás közben előre-hátra bicsaklott az izület, így fura mozgást produkáltak a jelöltek.
Ha ezt a problémát kiküszöbölik a tenyésztők, középáras, erős tenyészértékkel és Magyarországon friss francia genetikával nagyot hasíthatnak a piacból.

Egy kedves ismerősünk Dr. Zarubay Árpád (Tauro-Trade), Árpi bácsi ajánlotta, ha már bolyongunk a Dunántúlon, ugorjunk át az Alföldre is, érdemes lesz benézni Nagybaracskára. Csúcsgenetikát fogunk találni.
Azt nem mondta Árpi bácsi, hogy nem csak a genetika lesz csúcs, hanem a technológia, környezet és a tulajdonos-tenyésztő Nagy Zoltán Úr állatokhoz, vevőkhöz való hozzáállása is!

Baja felől érkezve a községbe jobb oldalon gyönyörű gazdasági épületeket megcsodálva haladtunk tovább.. majd egy telefon után visszafordultunk a gazdasághoz. Az első döbbenet az épületegyüttes látványa volt. Növénytermesztőnél még csak-csak, de állattenyésztőnél ilyen környezetet még nem láttunk.

A nagy légterű hangárok előtt téglaépületek foglalnak helyet. A nyílászárók tölgyfából készültek, igényesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Vendégfogadó, családi ház, dajkatehén-szállás, sőt egy még befejezés előtt álló kápolna is helyet kapott – Istennek adva hálát a csodáért amit Nagy Zoltán családja létrehozott.

Na de lássuk a technológiát!
Embrió átültetéssel hozzák létre a tenyészállatokat, így először Nagy Zoltán Úr – aki a bemutatott környezet ellenére szerényen gumicsizmában és munkás ruhában járta velünk körbe a telepet – a donor tehenekhez vitt minket.
Ezek a tehenek Franciaország csúcsgenetikáját képviselik. Francia kiállítások árverésein lettek vásárolva. Sosem láttunk ekkora teheneket. Elképzelésünk sem volt arról, hogy limousin lehet ilyen marmagasságú…

Szóval a donortehenek hormonkezelés után több érett petesejtet választanak le, így az inszeminálás során több embrió keletkezik. Ezen embriókat a méhből kimosva, béranya tehenekbe ültetik – általában szürkemarha – majd a borjút korán elválasztva a béranyától, dajkásítják.

A jó erős és nagy mennyiségű teje miatt magyartarka tehenek töltik be a dajkák szerepét. A fenti képen érdemes megnézni a dajkaszállás épületét és az alom minőségét is!
A dajkák választásig, STV-be állításig szoptatják a borjakat. Egy borjú több tehéntől is szopik, így igen jó választási súllyal kerülnek STV-be a tenyészbika jelöltek.
Nagy Zoltán Úr a technológia bemutatása után átvitt minket az egyik hangár épületbe, ahol az STV-t zárt fiatal bikák várták, hogy a vevők átvegyék őket. Igen, hogy átvegyék, hiszen STV zárás előtt már 80-90%-a elkel a bikáknak!
Itt újabb meglepetés várt ránk. Úgy 20 bika közé léptünk, miközben Zoltán Úr kicsit magunkra hagyott minket. Ekkor megtámadtak a 700-800 kg-os bikák – majdnem lenyalták rólunk a ruhát. Egytől egyig kezesek, szelídek mint a bárány. Zoltán Úr visszatérve nevetett rajtunk, majd sorolni kezdte: erre vigyázzunk mert nagyon vehemensen kéri a vakarást, ő meg Palcsika aki bárhova velem jön a telepen, ha hívom… Látható volt, együtt él az állataival, gondozza, kezeli őket. Mindegyikről volt mondanivalója – hol született, hogy került vissza, a dajkákkal hogy jött ki, stb… Felvillanyzó volt a lelkesedése azután, hogy sok tenyésztő úgy vélekedik, ha újra kezdené, nem vágna bele a marhatenyésztésbe.

No de lássuk, mi lehet eladó nekünk? Ősszel szeretnénk elvinni a bikát.
Nos akkor menjünk át az STV-t most kezdő választott bikákhoz… Már elő is kerültek a papírok, melyik milyen súllyal született, milyen tömeggyarapodása volt, 205 napra vetítve mit mutatott, ki volt az anyja, apja, stb…
Hát válogattunk. Szemre válogatás után nézzük a papírokat: Az apa mit tud? Genomikus tenyészérték diagramokon át fotókig mindent megtudhattunk. Anyja mit tud? Menjünk nézzük meg, itt van a szomszéd szálláson!
Meg kell mondjuk le voltunk nyűgözve.
Hát lássuk az Anyut 🙂

Nem hiszem, hogy nagyon ragozni kell a rámásságát a fenti képen látható anyának 🙂
Mit tudunk Apuról? Ő Mateo, aki kiváló növekedési eréllyel rendelkezik, homozigóta szarvatlan, lányai jó tejelők és borjúnevelők.

Így kiválasztottuk Apolló utódját.
Az STV elején jár még, de papírjai és adottságai miatt nagy reményeket fűzünk hozzá:

A fotón mindössze 8 hónapos tenyészbika jelöltünk decemberre lesz kész STV-jével, melynek zárására meghívást kaptunk házigazdánktól. Zoltán Úr hozzátette: ha nem lesz 700 kg decemberre, ne is vigyük el, nem tenyészbikának való! Jah és azt is, hogy garanciát vállal a bikára: ha nem tud termékenyíteni, vissza kell hozni, ad másik bikát! (Hallottunk már olyant, hogy máshol vásárolt impotens bika miatt pereskedés folyik, így erre rá is kérdeztünk volna, de Zoltán Úr megelőzött minket!)

A tenyészbika kiválasztása alkalmából még egy kiadós ebédre is meginvitált minket Zoltán Úr a családi asztalához, amit megtiszteltetésnek éreztünk!

Árpi bácsi végig segített minket a bikaborjú felmenőinek adataival, eredményeikkel.
Itt biztonságban éreztük magunkat, minden adat nyitott könyv volt számunkra, egyértelművé vált, jó helyen választottunk.

Így ért véget a nyaralásunk négy nap alatt.

Legjobb is lesz, ha belehúzunk az építési munkákba, mert a nyár véget ért, mi meg elnyaralgattuk az időt 🙂