Szárnyakat kaptak a vörös bikák

Április 26-át úgy vártuk már mint a Messiást. Régóta, testben és lélekben alaposan felkészülve. Mégis az azt megelőző pár napban szinte szemhunyásnyit sem aludtunk. Annyi minden munka váratott még magára: az utak kavicsborítása nem volt még rendben, a bikaszálló előtere nem kapta meg a járólapozást, na meg Pullo hátán a hajnyíróval vágott csík sem akart múlni… hogy lehet így aludni?

Nem csak Lilla és én, hanem az egész család készült. Az asszonyok sütöttek-főztek, a férfiak rendezkedtek. Nagy eseményre készültünk. Az alföldről hívott barátaink is az esemény előtt érkeztek, hogy besegítsenek a munkálatokba.

Nem a tenyészbika jelöltek STV zárása volt csak az esemény, hanem annak apropóján kerítettünk egy hálaadó ünnepséget. Meg akartuk köszönni a hozzátartozóknak, barátoknak, ismerősöknek, na és a bikák vásárlóinak, hogy eddig eljutottunk, hogy a Mozsi major tenyészbikákat állít elő.

Mikor felvirradt a nagy nap, kiderült, extra programunk lesz. Kata elleni fog. 11 órakor kezdődik a hatósági mérlegelés, itt lesz vagy 40 ember, járási és megyei főállatorvosok, ennek a tehénnek meg épp most kell elleni… Hát ha már így alakult, lesz egy kis plusz látványosság.

Kata genetikája úgy kombinálódott Pullóéval, hogy az eddigi borjakkal ellentétben (akik 35-40 kg-al születtek), egy 50 kg-os üszőborjat kellett világra hoznia. Még jó, hogy ilyen sokan voltunk. Jó, hogy Bogdán Jani barátunk korábban érkezett és a karámon átugorva beállt segíteni.

Hárman nekifeszülve világra segítettük Kata gyönyörű borját.

De eddigre már népes nézőseregünk volt, az állatorvosok is befutottak, mindenki a kezdésre várt. Míg Szűcs Marci megérkezett, egy rögtönzött „idegenvezetést” tartottunk a majorban.

Sokan voltak akik csak a netről ismerték a majort és sokan akik már régen jártak nálunk. Itt napról-napra változik minden, így sok volt az újdonság.

Végül Marci is befutott, így elkezdhettük a programot. Hogy a tehenek ne legyenek „láb alatt” és Szent-György nap közelében legyen egy kis látványosság, kihajtással kezdtünk.

Persze kicsit másként történt, mint szokott, nem vidám felvonulás volt. Ennyi embert egy rakáson még sosem láttak a tehenek, így kicsit tessékelni kellett őket hogy a sorfal előtt elvonuljanak. A végére persze rohanás és porfelhő lett belőle 🙂

Ekkor jött a fő attrakció, amiért összegyűltünk ennyien. Hajtsuk fel a bikákat a mérlegre. Ők mit sem tudva, örömmel vették a kirándulást 🙂

A hatóság ellenőrizte a mérleget, majd megkezdtük a hivatalos mérlegelést, az életnapi tömeggyarapodás megállapításához. Ahhoz, hogy egy bika tenyészbikának minősülhessen, előbb át kell ugrania egy lécet: életnapra vetített 1200g tömeggyarapodást el kell érnie.

Ahogy sorjáztak a bikák, a mérések során látható volt, hogy ezzel nem lesz gond. Mind túlszárnyalták a határértéket.

Andor 571 kg-al 1382g/életnap,
Milán 665kg-al 1525g/életnap,
Artúr 647 kg-al 1497g/életnap,
Dávid 631kg-al 1527g/életnap,
Levente 660kg-al 1571g/életnap,
Tóni 637 kg-al 1604g/életnap,
Roland 720kg-al 1726g/életnap teljesítményt nyújtott.

A mérés után az elletőboxokba kerültek a bikák. A terv az volt, hogy egyenként hajtjuk ki őket egy kis arénába, ahol Marci el tudja végezni a küllemi bírálatot. Már előre készültünk erre mikrofonnal, kihangosítással – mindent a bíráló jókedve érdekében 🙂 Tervünk nagyszerűen bevált, flottul ment a bírálat, bika bikát követett – köszönhetően többek között a gyerekeknek, Máténak, Bendegúznak és Saroltának – akik a válogatóajtót ügyesen kezelték 🙂

Először Andor került az arénába. A legkedvesebb, legszelídebb bikánk volt, de mindig nagy hangon adta a világ tudtára, hogy nem fél senkitől. Itt is kieresztette a hangját, fújtatva, kaparva mutatta meg mindenkinek, milyen erős bika is ő.

Majd egymást váltva jöttek a bikák az arénába. Figyeltem a vevők arcát, mindre az volt írva, nem cserélné le a kiszemelt bikát másikra. Ennél nagyobb öröm nem is érheti a tenyésztőt. Bikáink pedig fújtatva, nagy show-t levágva mutogatták izmaikat.

Marci jó kedvvel – de szigorúan rávilágítva a bikák erősségeire és esetleges gyengeségeire – haladt a küllemi pontozással.

Már jócskán elmúlt dél, mire fellélegezhettünk: minden bika szép eredménnyel átment a küllemi bírálaton. Mindegyikük tenyészbika lehet.

Kiderült, országos viszonylatban kiemelkedő lett a tenyészetünk:
A bikák életnapra vetített gyarapodásának átlaga 1544g/életnap.
2017 év eddigi tenyészvizsgáinak adatai alapján a legjobb eredményt produkáló tenyészet lettünk!
A 400 naposan 600kg feletti teljesítményt nyújtó elit bikák közé, a hét végzett bikából hat bikát juttattunk.
Mindezt úgy, hogy születésüktől fogva kiegyensúlyozott, egyenletes növekedést értek el, nem a hízlalási időszakban ugrott meg a napi gyarapodásuk!

Nem volt idő ízlelgetni ezt a szédítő sikert, mert amíg a vendégeket asztalhoz tessékeltük, kiderült, hogy a minősítés alatt a reggel született boci még nem szopott föcstejet, így segítségre van szüksége.

Valamennyi lefejt tejecskét sikerült a bociba tölteni egy szörpös üvegből, mert szopni nem akart az Istenadta… Mire visszakerültem a vendégekhez, javában folyt a lakodalom 🙂

Ekkor még hátra volt a meglepetésünk, amivel vendégeinknek készültünk. Az asztalokhoz vezettük Pullót és Tündit. Bemutattuk milyen felhozatalt viszünk Hódmezővásárhelyre.

A napot végül a teheneink esti behajtásával és a bikák futóra pakolásával zártuk.

Mire mindenkit felpakoltunk – Lilla és Attila gondoskodásának hála – Kata lánya is megtanult egyedül inni 🙂

A napot úgy zártuk, hogy a vásárlóink elégedetten mentek haza, egy borjúval többen lettünk, és bekerültünk a hazai limousin törzstenyészetek élvonalába.

Volt mire inni a még velünk maradó barátokkal. Bajos is volt a másnap reggeli etetés… rá is hagytam Lillára és Attilára. Kivettem egy délelőttöt…

Utóirat: vevőink visszajeleztek fotókkal, videókkal, bikáink jól vannak, ők pedig elégedettek. Ez a lényeg.

Fotógaléria a teljesség igénye nélkül (a fotókat készítették: Lilla, Tóth Zsombor és Dr. Zarubay Árpád):