Nagy utazás 3. nap – Limoges, Lanaud

Másnap reggel korán keltünk. Fél nyolcra volt megbeszélve a reggeli, ami után a csoport indult Lanaud-ba. Így hatkor már az utcán voltunk. Nem akartuk kihagyni Limoges városát. Különben is imádok kora reggel kelni és az ébredő városokban barangolni. Látni ahogy kinyitnak a boltok, ahogy a piacon a kofák feltöltik a standokat, ahogy életre kel a város…

Na Franciaországban ez nem így megy. De akkor még nem tudtuk…

Még sötét volt, mikor elindultunk a szállótól és megcéloztuk a térkép szerinti óvárost. Nem gondoltuk, hogy időutazásban lesz részünk. Középkori városkába jutottunk, ahol a házak homlokzatán jól látszik azok faszerkezete – díszítő mintát adva minden épületnek.

Ahogy haladtunk egyre beljebb az óvárosba, úgy tűnt el minden modern időkre utaló épület. Végül a kőkorszak egy itt maradt tanúját is megtaláltuk, egy menhir formájában.

Elvarázsolt világ volt.

Próbáltuk megkeresni a helyi piacot – már biztos kinyitott!

Végül megtaláltuk. De a piac még zárva volt. Reggel hét óra. Mikor nyit akkor? Találtunk egy táblát: 8-kor nyit a piac. Mondjuk hétkor bizony egy lélek nincs az utcán… Mivel már nem volt több időnk, a szálloda felé vettük az utunkat. A modern városrészbe érve már voltak jelei a reggelnek: gyerekseregek vonultak az utcán és várakoztak a buszmegállókban. Iskolába indultak. De felnőtt egy sem, csak a buszsofőrök. Így tudtuk meg, hogy Franciaországban későn kelnek az emberek, csak a gyerekeket küldik korán iskolába…

Reggeli után kis zongoraleckét kaptunk ügyvezetőnktől, Szűcs Marcitól, így feltöltődve indultunk az előállt a buszra.

(Na kinek, kinek van ilyen ügyvezetője? Hát a limosoknak 🙂 )

Minden cuccunk bepakolva, irány Lanaud! Végre az első találkozás jövetelünk tárgyával, a limousin marhával. Mikor megláttuk a limousin „család” szoborcsoportját, tudtuk, hogy igen jó helyre érkeztünk 🙂

Lanaud a limousin fajta francia fellegvára: központi sajátteljesítmény vizsgálati állomás, a nemzeti tenyésztő egyesület és kereskedelmi központ irodái, élőállat aukciós aréna, limousin múzeum, limousin ajándékbolt, és limousin húsételeket kínáló étterem található itt egy helyen.

Itt fogadott minket Olivier Rambert az Interlim kereskedelmi képviselője, akivel tavasszal Hódmezővásárhelyen már jó barátságba kerültünk. Ő vezette végig a csoportunkat Lanaud-ban.

Elsőként az aukciós arénába tereltek minket, ahol egy prezentációt hallgattunk végig Lanaud-ról.

Megtudtuk, hogy az itt található KSTV állomásra évente 700 bika kerül be a 7000 törzskönyvezett bikából. A bikák 8-9 hónapos korban kerülnek az állomásra és a szigorú küllemi bírálaton kívül szelídségi teszten kell átesniük: egy boxba zárják a bikát, majd egy gondozó a boxba mászik és egy bottal megpróbálja megsimogatni a hátát. Amennyiben a bika ezt jó tűri, maradhat. Ha kidobja a gondozót a boxból, mennie kell…

A tenyészbika jelöltek ezzel egyidőben szigorú állategészségügyi vizsgálaton mennek keresztül, majd megkezdik a három hetes felkészülést a teljesítményvizsgálatra. Az indítást követően 5 hónapos hízlalási időszak következik, melynél az 1 300 g/nap gyarapodást kell teljesíteniük a jelölteknek. A zárást követően a „Scoring” szakaszban a bikákat felkészítik az aukcióra, azaz a plusz hízlaláson kívül genomvizsgálaton is átesnek. Ekkor készül el a bikák fotója és adatlapja is, ami a licit-katalógusba kerül.

A végzett bikákat három csoportba sorolják:

• RJ – a végzettek 50%-a, akiket pedigrés állományra ajánlanak. A felső 5%-át alkotják a fiatal francia bikáknak.
• Espoir (Reménység) – a végzettek 40%-a, akiket pedigrés vagy áruelőállító limousin tenyészeteknek ajánlanak. A felső 15%-át alkotják a fiatal francia bikáknak.
• és akik nem mehetnek pedigrés állományra. Őket áruelőállító vagy keresztező szaporításra ajánlanak.

A végzett bikák aukcióra kerülnek, ahol a kategóriájuk szerinti kikiáltási árról indul a licitjük. A top RJ kaegória kikiáltási ára 2 800 Euro/egyed. Az átlag licitár 4-5 000 Euro.

Az előadást követően már égtünk a vágytól, hogy megnézhessük a kisbikákat. Nem is csigáztak minket tovább, az istállókhoz vezették a csoportot.

Gyönyörű, egységes bikaállomány várt minket az egyszerű, fából készült, nyitott istállóban.

Jó volt látni, hogy az az elgondolás, ami a saját kútfejünkből pattant ki az istállókkal kapcsolatban, mennyire visszaköszön itt a limousin hazájában is.

A takarmányozásról szóló tájékoztató elég szűkszavú volt. Azt megtudtuk, hogy milyen a fehérje aránya az abrakban, de arra a kérdésre, hogy milyen fehérjehordozókat használnak ennek elérésére, kitérő válaszokat kaptunk.

Nem tudtam leakadni az épületek egyszerűségéről és célszerűségéről, így körbefotóztam amit találtam…

Mikor már jól kinézegettük magunkat, meghívást kaptunk egy ebédre: limousin steak-re 🙂 A nagy befogadóképességű étteremben szépen megterített asztalokkal vártak minket.

A steak szárazon érlelt húból készült, vékony sült kéreggel, ami az én tesztésemet nagyon elnyerte – sokakéval ellentétben- így be is gyűjtöttem néhány kollega érintetlen hússzeletét 🙂 A hihetetlen finom, omlós hús nagy kulináris élmény volt.

Persze az étteremben minden apróság arra emlékeztetett, hol is vagyunk…

Végül a limo-shopban kötöttünk ki, ahonnan vásárlás után indultunk tovább farmlátogatásra, így elbúcsúztunk Lanaud-tól.

De a farmlátogatás már egy következő történet lesz…

Folytatása következik!