Egészségügyi folyosó újratöltve…

Nyár elején a nagy közösségi portál szarvasmarha tenyésztők csoportjában valaki megosztott egy linket egy filmhez. Temple Grandin volt a film címe. Rövid leírást is mellékelt hozzá, miszerint autista lányról és a marhatenyésztésről szól. Volt egy ráérős esténk… aminek egy igen elfoglalt nyár lett a következménye.

Akkoriban azzal a problémával küzdöttem, hogy az állatállományunk egyre növekedett és a kezdetekkor épített szorítókarám és kezelőfolyosó egyre kevésbé volt használható.

Állataink szó szerint irtóztak tőle. Pedig egyszerű felépítésű volt. A-ból B-be egyenes mentén kellett volna haladniuk, egy tölcsér alakú udvaron át az egészségügyi folyosóba. A folyosó végén állt a kezelőkaloda. A kaloda után két irányba válogathattuk le az állatokat.

Állatainkkal azonban sehogy sem találtuk az összhangot, mikor vizsgálatokra került sor. A szorító udvarba hajtás után a kapuk zárásakor stresszesek lettek. A folyosó előtt a szorító udvar elkeskenyedő részébe tömörültek, majd az egész csorda forgásba kezdett, így a közöttük lévő hajtók veszélybe kerülhettek ha nem vigyáztak. A fa karámoldalhoz szoríthatták őket az ijedt állatok. Kiabálva, a tölcsér végén megtorpanó állatokat hátulról böködve, vesszőzve lehetett csak feltölteni a folyosót. A feltöltés 5-6 állat bekészítését jelentette. Míg 15-20 volt a létszám, elboldogultunk. Majd az állomány növekedésével egyre nagyobb és emberigényesebb feladattá vált az oltások és állatorvosi vizsgálatok elvégzése. Valamin változtatnunk kellett. De mégis mi lehet a megoldás? A körülöttünk lévő állattartók hasonló rendszereket használtak, sőt a miénk volt a legjobban kiépítve. Tanácstalan voltam.

Itt értünk el a ráérős, filmnézős estéhez…

Temple Grandin. Egy autista hölgy Amerikában. Betegsége folytán az átlagembernél érzékenyebb, így meglátta azt a szarvasmarhák mozgásában, viselkedésében, ami nekünk láthatatlan. Pedig mennyire logikus… Az állatok nem szeretnek A-ból B-be menni. Ha biztonságban érzik magukat A-ban, miért is akarnának B-be jutni? Az állatok A-ból A-ba akarnak eljutni ha mozgatják őket. Mindig a kiindulási helyre. Oda, ahol biztonságban voltak.  Mindig íves csapásokon haladnak, sosem egyenesek mentén. Azt tudjuk, hogy csordaszellemük miatt összetartanak, mindig látniuk kell egymást, érezniük kell a többiek közelségét. Ezt a tudást hogyan lehet felhasználni? Hát ezt mutatta meg a film, Temple Grandin élettörténetén keresztül.

A film után izgatottan kerestem rá a hölgyre a neten. Megtaláltam.

Feltárult előttem egy új világ. Minden kérdésemre választ kaptam. A hölgy végül betegsége ellenére professzor lett. Állatok viselkedésével és ennek a tudásnak a gyakorlati hasznosításával foglalkozik. Még valami: minden tudását és tervrajzát közkinccsé teszi.

Így kezdtem el gondolkodni az új rendszerünkön.

Először szerettem volna megérteni az állatok mozgását, terelésének módját. Itt találtam több mint kielégítő választ. Aki nem tud angolul, az is sok információt kap a képekből. Természetesen azonnal ki kellett próbálni a tanultakat a régi folyosóban gyakorlatban. Tényleg működött! Nem kellett hátulról taszigálni az állatokat, csak a folyosó mellett az állatokkal szembe haladni, és mind előre léptek. Hátulról elhaladva mellettük pedig hátraléptek. Mint egy varázslat…

Ezt követően körülnéztem a tervek között. Mindent átolvasva hosszas rajzolgatásba kezdtem. Az állatok akkor hajlandóak együttműködni, ha azt hiszik, visszajutnak a kiindulási pontra, így az íveket ennek megfelelően kell kialakítani. Az ívek segítségével kis helyre be lehet „hajtogatni” hosszú folyosórendszereket. Épp ez kellett nekem.

Meg kellett oldanom, hogy a majdani, borjakkal együtt 80-100 egyedes csordát jórészt kerítésen kívülről, két-három fővel könnyedén tudjam kezelni. Mégpedig úgy, hogy ne az állatok felhajtása legyen a fő tevékenység, hanem a kezelésekre tudjunk koncentrálni. A folyosónak kellően hosszúnak kell lennie, hogy legalább 10-15 állat „betölthető” legyen. Emellett jó lenne, ha nem járnánk le a lábunkat, hanem a rendszer minden pontja gyorsan elérhető legyen.  Költséghatékonyság miatt lehetőleg magam meg tudjam építeni, ne kelljen iparosokat fizetnem. Építőanyagnak az akác jöhetett szóba, azzal rendelkezem.

A tervek elkészülte után hosszas méricskélésbe kezdtünk. Kijelöltük az íveket. Minden egyes oszlop helyét bejelöltük, majd kezdődhetett a munka.

A lyukakat saját géppel, kölcsön fúróval fúrtuk. A száraz nyár nehézzé tette a tömör homokos talajban a fúrást.

A fúrás nagy pontosságot igényelt. Tíz centiméter eltérés is elrontotta volna az ívek formáját.

A folyosó keresztmetszete V alakú kell legyen azért, hogy a borjak ne tudjanak benne megfordulni és az anyák lábai alá futni – a régi rendszerben előfordult, hogy emiatt megsérültek a borjaink.

Az oldalfalakat is akácból építettük. A lógók olyan távolságra vannak egymástól, hogy szorított helyzetben se tudjanak a borjak kibújni közöttük.

Ahogy haladtunk előre az építéssel, láttuk, hogy amit építünk, szép.

A kérdés az volt: jó is lesz?

Volt pár álmatlan éjszakánk… Mi lesz, ha nem jól állítottuk be a V alakot és beszorul valamelyik állat? Mekkora égés lesz, hogy egész nyáron építkeztünk és nem működik a rendszer? Hogyan választjuk le az eladásra szánt borjakat, ha befuccsol az új építmény?

Aztán elérkezett a borjak leválasztási ideje. Ezzel az új rendszerünk főpróbája. Egy ködös őszi reggelen vendég segítőkkel karöltve behajtottuk a csordát a legelőről.

A felhajtó folyosó megtöltése után „ugrott a majom a mély vízbe” – a fordítórendszer kiválóan működött. Állatainknak mintha az oldaluk be lett volna zsírozva, önként léptek a folyosóba.

A folyosó kiürítése a kaloda felé innentől gyerekjáték volt:

Új rendszerünk kiválóan vizsgázott.

Azóta már többször megjárattuk teheneinkkel a folyosót. Technikánkat egyre csiszoljuk, állataink is ügyesebbek. Megérte a nyarat rááldozni. Számításaim szerint 100 tehén/óra sebességgel száguld a folyosónk 🙂

Ui: Jó barátunk, Dr. Zarubay Árpi bácsi meglátogatott minket az építkezés alatt. Elmondta, hogy ők a ’80-as években még nem hallottak Temple Grandinról, de építettek egy hasonló rendszert hízóbikák exportra előkészítésére. Fotókat is küldött a ma romjaiban is szép kezelő rendszerről. Utólagos engedelmével becsatolok néhányat.