Bejöttek

Tegnap egy füttyentésre átcsörtetett a vasúton, az erdőn és a mocsáron az egész csorda, bocistól, anyástól, pásztorostól. Annyira egyszerű volt, hogy ennél szebben már nem is lehetett volna venni az akadályt. Azon morfondíroztam, hogy jövőre villanypásztort se kell már kihúzni az áthajtó útra, annyira tudják már az irányt teheneink. A téliszálláson friss szalma, és széna várta a hazaérkezőket.

Előtte Apollót a téli legénylakásába költöztettük, ami azonban nem ment ilyen egyszerűen… Sehogy sem jött meg a kedve a tágas legelőt fedett kislakásra cserélni… de a dara végül csak meggyőzte róla…

Ma délelőtt még elvégeztük az elmaradt kerítésszakasz építését, kilógó menetesszárak leflexelését (ujjam hegyével együtt…), és a kaloda beállítását. Délután megérkezett az állatorvos és elkezdtük a nagy munkát.

Szépen nyugodtan hajtottuk be az állatokat az egészségügyi folyosóba, a kalodát nyitottuk a zsilipkapuval, tehenkét benógattuk a kalodába, majd a nyakfogó zárulása után fülszámpótlást, féregtelenítő injekciózást és az eladó bikaborjakon TBC tesztoltást végeztünk. A kalodából szabadulva a bocikat egyenesen a borjúszállásra, a teheneket balra a nagykarámba küldtük tovább… így másfél óra multán a 18 tehén, 13 borjú leoltva, megfülezve, leválogatva várta a vacsorát.

Azaz a borjak várták, mert azonnal nekiestek a szénának, még a sosem látott abrakba is belekóstoltak, az anyukák meg a karámfal másik oldalán aggódva gyűltek össze. Mikor látták, hogy a bocik gond nélkül épségben megvannak, ők is bejöttek a szálláshelyükre vacsorázni a friss szénából.

Mikor este hét körül eljöttünk a majorból, csend és nyugalom honolt a tájon… nah majd holnap kiváncsi leszek, mikor a bocik rájönnek, hogy nincs többé tej, az anyák tőgyét pedig feszíteni kezdi a ki nem szívott tejecske… fog itt még a falu virrasztani a marhabőgéstől 🙂