A fehér marhahús és az állatvédelem esete

Ma „Állatjóléti felelős” szakmai oktatáson vettem részt Pécsen. Megtudtam, hogy mi az a „Fehérhúsú marha”.

!!! Most szólok, hogy gyengébb idegzetű állatkedvelők ne olvassák tovább a bejegyzésem!!!

Szóval a fehér marhahúst mint kulináris kuriózumot, az angolok találták ki. Lényege, hogy a borjakat nem engedik más táplálék közelébe, mint a tej, vagy tejpótló. Addig ok, hogy ismerjük a tejes borjú húsát, végülis a jó bécsiszelet is abból készül… azonban itt nem kifejezetten borjakról van szó. Borjúnak 6 hónapos (húsmarha fajtától függően 200-220 kg-os) koráig nevezzük a szarvasmarhát.
A fenti esetben azonban a marhahízlalás 300-400 kg-ig kizárólag tejjel történt. Rostanyagot nem kaphatott a jószág, mert akkor az állat izomzata rostosabbá és vörössé válik. Rost nélkül azonban az állatok bendőműködése, bendőflórája és faunája nem alakult ki, így vérszegénnyé váltak az állatok – hiszen emiatt is lett világos a hús. A rosthiány híg bélsár ürítéshez is vezetett, azonban nem tehettek az állatok alá alomszalmát, mert akkor az állat azt felette volna a rosthiánya miatt. Vérszegénysége miatt nem rendelkezett megfelelő védelemmel a nap káros sugaraival szemben, illetve szervi és csontozati fejlődési rendellenességei miatt nem mozoghatott szabadon, hiszen könnyen sérülhetett.
Emiatt ezeket az állatokat zárt, sötét helyen tartották, olyan kis helyen, ahol nem tudott megfordulni, mozogni. Trágyáját a ketrecén kívülre üríthette csak, hiszen kínjában azt is felette volna…

Nos angliában az állatvédő szervezetek harcának köszönhetjük, hogy ezt az őrületet, amit a profit iránti vágy és a sznobizmus keltett életre, megszüntették.

Ma előírás, hogy minimum akkora helyet kell biztosítani az állatoknak, hogy felállni, lefeküdni, megfordulni legyen helyük, és a tejes húsú borjúnak is megfelelő mennyiségű élelmi rostot kell biztosítani – mégha az „úri” vendég nem is nyalhatja meg a tíz ujját mondván: „milyen porhanyós volt ez a fehér steak!”

Tudva, hogy a Mozsi majorban hogy élnek állataink, rossz érzés belegondolni, mire képes az ember az állattal szemben.
Persze amíg a vevő nem tudja, hogy kerül az asztalra a hús, és nem is érdekli, addig ilyen világban fogunk élni.

Elhisszük, hogy csodafarmon zöld fűben legelgetnek a tehénkék, miközben 40 liter tejet kell leadniuk naponta, és tanyán kukoricán nő a csirke, aminek nagyobb melle meg combja van, mint Pamela Andersonnak.

Örülök, hogy az V. kerület tanyafejlesztési programban pénzt nyert a vidéki termelők piacra jutásának fejlesztésére és a városi emberek egészséges élelmiszerrel való ellátására.

Ha megteheted, hogy megválaszd mit eszel, menj le a termelői piacra, támogasd a vidéki embert, az állatbarát tartásmódot és mondj nemet az iparszerű tartásra, egészségtelen élelmiszerekre… és a kulináris divathóbortokra!