Hát induljon a tavaszi szezon!

Február 12. péntek van. Nagy nap a mai! Megyünk az új bikáért.

Korán reggel, még félhomályban kezdjük meg az etetést, mert 9 óra körül indulni szeretnénk Nagybaracskára. Ott szeretnénk lenni az STV minősítésen, hiszen most vizsgázik a bikánk!

A reggeli rutin – etetés, almolás – közben  oda-oda sandítunk az új tetőre az ellető boxok felett. Február van. Szinte még tél. Szakad az eső kétnaponta. Épphogy be tudtuk fejezni az ellető boxok tetőborítását, de így már nyugodt szívvel várhatjuk az ellések kezdetét. Alakul a major, napról-napra…

Mindennel kész lettünk 9-re. Indulhatunk.

Az égen különös jelet veszünk észre.

A nap a jégkristály felhőn átsütve szivárványszín kört húz az égre, több ponton szétszórva fényét. Olyan mintha több napunk lenne, amik egy szivárványkörön ülnek… Ez a „Halo” jelenség.

Mit jelez nekünk? Mire figyelmeztet?

Gyors szemle az anyáknál indulás előtt, hiszen napok óta 3 óránként (éjjel is!) ellenőrizzük őket.

Szepi mintha gyanúsan viselkedne…

A farka 45 fokban eláll, lógatja a fejét, toporog egy helyben. Na neee… Szepikém épp most? De ekkor már rákezd a jól ismert nótára. Mély torokhangon búg a hasában lévő borjúnak. Már beszélgetnek. Hívja kifelé…

Nah indulás halasztva, elletéshez kék fertőtlenítő spray, elletőkötél előkészítve, ingujj feltűrve, lássuk az örök kérdésre a választ: üsző vagy bika?

Mivel előhasú üsző ellik, kicsit segíteni szoktunk, így mikor kibújnak a lábak, ráakasztjuk a kötelet és rásegítünk mikor jönnek a görcsök. Hamar meg is vagyunk. Csak két óra telt el a gyanúsítás óta…

Szép eleven kis üsző! Sperma apuka (Tauro-Trade/VB Elit) és nálunk született, saját nevelésű anyuka. Fél óra és már állt a lábán.

Minden ok. Gyorsan menjünk, mosakodjunk, öltözzünk, induljunk!

Mielőtt a pick-up és lószállító szerelvénnyel nekivágnánk az útnak, nézzünk rá a bocira. Fontos, hogy az első órában szopizzon, meg legyen a védettség amit a föcstejjel szerezhet meg.

Hiába no! Limousin és lány a szentem. Áll a lábán és önállóan szopizza a tejet. Anyuci szereti, minden ok. Dél van, menjünk mááár a bikáért!

Na hát az STV bírálatot lekéstük. Nagybaracskára már csak az uzsonnára értünk oda… Nagy Zoli bácsiék azonban úgy fogadnak minket, hogy a győztes bikáért jöttünk! Virul is a fejünk mindjárt 🙂

Szerencsére Szűcs Marcit – aki a Limousin egyesület ügyvezetője és a bírálatokat végezte – még ott érjük, így megkérjük, mondja el mit látott a bikánkban. Nagyon jó dolgokat hallunk. Miklós „Mix” bika. Tenyészüsző előállításra kiváló a nagy ráma és széles csípő miatt, de a farformák egyértelműen növelik a bikaborjak izmoltságát és a nagy napi tömeggyarapodás is kecsegtető. Tehát mind tenyésztésben, mind áru (hízóbika) előállításban kiváló!

Na és ugye lássuk az új bikánkat, hiszen december óta nem találkoztunk!

Szinte meg sem ismerjük. Hatalmasat nőtt másfél hónap alatt. Igazi vasgyúró lett 🙂

14 hónaposan 669 kg-al zárta a vizsgát, STV alatti 1897 g/nap súlygyarapodással!!!

Az eredményei a következők lettek (az első két bekezdést kivéve 9 az adható legmagasabb pontszám):

• Kondíció: 2
• Vérmérséklet: 2
• Fajtajelleg:
  • Összbenyomás: 8
  • Felső vonal: 7
  • Far egyenesség: 7
  • Lábszerkezet: 8
• Váz fejlettség:
  • Marmagasság: 7
  • Testhosszúság: 8
  • Mellkas mélység: 8 (a bírált egyedek között a legmagasabb pontszám)
  • Csípőszélesség: 8 (a bírált egyedek között a legmagasabb pontszám)
• Szélesség:
  • Mellkas: 8
  • Mar: 7
  • Hát: 7
  • Far II: 8
• Izmoltság:
  • Ágyék vastagság: 8
  • Combkerekség: 9
  • Combszélesség: 9
  • Combhosszúság: 7

Bizony jó bikát választottunk 🙂 Miklós immár a miénk… Persze Zoli bácsiék nem engednek útnak egy kiadós pörkölt és sütemény falatozás nélkül!

Jókedvűen indulunk haza. Itthon az új bika nyugodtan foglalja el előkészített szállását.

Azért ránézünk az anyaszállásra. Az újszülött kisboci csendesen szuszog az anyja mellett, béke és nyugalom a majorban péntek este.

13-án szombat reggel, kicsit később indítjuk a napot. Éjjel háromszor voltunk kint a kismamákat ellenőrizni. Még két előhasú üsző elleni fog „bármikor”. Így kicsit fáradtan indul a nap. Szakad az eső. A major fuldoklik a sártengerben. Reggel 8-ra azt ígéri a meteorológia, hogy eláll az eső, így nem sietünk…. Jó hogy kész lett az ellető. Nem győzzük mondogatni…

8 után tényleg elzárják odafent a csapot, így nekiindulunk a napi rutinnak: etetés, eső utáni almolás, de előbb kis gyönyörködés az új bikában!

Mint kiderült, idén lehetőség van arra, hogy az új tenyészállatok pedigree-jébe olyan név kerüljön bejegyzésre, amit a gazdája választ. Persze megkötéssel: idén „P” betűvel kell kezdődnie… Miklós nem lehet. Na most akkor vagy marad köztünk a „Miklósozás”, vagy választunk egy új nevet az új bikának, ami „P” betűs… Néhány kapásból: Petúr, Pierre, Pullo, Platon… Tud valaki egy értelmes „P” betűs bikanevet? Aki a legjobb Pnevet ajánlja, Mozsi majoros hűtőmágnest kap ajándékba tőlünk 🙂

Hát az újszülött lánybocival mi a helyzet? Vajon vidáman tölti az első napját? 🙂

Bizony szépen felszáradva, boldogan ugrálja körbe anyját, Szepit. Nagyokat kortyol a tőgymeleg tejből, szépen cumizza mind a négy tőgynegyedet és érdeklődve fedezi fel a világot a boxon belül.

Mindjárt meg is kapja a fülbevalóit. Szarvkezdemény még nem tapintható a fején, így nem pasztázzuk be a szarvtalanítóval. Majd két nap múlva meglátjuk…

Mikor minden munkát befejeztünk, már délutánba hajlott az idő. Induljunk haza, átfagytunk, éhesek vagyunk. Csak egy utolsó pillantás a kismamákra, minden rendben van-e… Hát nem…

Murci gyanús. Nagyon gyanús. Nem hiába… Elléshez készülődik. Bizony itt nem volt időnk a születést végigfotózni. Murci nem volt hajlandó nyomni. Nagyokat nyögött, gyenge tolófájásai voltak, és csak nem akart a boci megszületni. Kicsit kibújt a lábhólyag (amiben jobb esetben az első lábak vannak talppal az anya hasa felé), aztán visszahúzódott. Majd megint kibújt, majd vissza… Ezt játszottuk több, mint egy órán át. Murci közben egyre jobban szenvedett… Megsajnáltam. Segítsünk rajta… A lábhólyag kilyukasztása után elletőkötél került a boci lábára (hatalmas paták!!!) majd mikor a gyenge tolófájás indul, húzunk rajta. Igen ám, de nem jön! Száz kilómmal nekifeszültem, de nem… Murci közben hangosan nyögdécsel… Aztán egyszer csak megindul, megmozdul a boci. Húzásra először a lábakkal a feje szépen kibújik, de a válla elakad. Nagyot rántok rajta, ekkor a váll kiszabadul, a boci kicsusszan derékig.

Na itt aztán megáll a tudomány. Hatalmas borjú ez egy első ellésű üszőnek! Bika az „héccencség”! Húznám tovább, ha az anya is segítene, de semmi tolófájás, csak nyögdécselés… Nyomjad már Murci az anyád borogasson!!! Hát nyomott Murci. Én meg húztam, és a boci egyszer csak kicsusszant… Bika. De mekkora!

Mindenki fekszik a szalmán. Murci az anya, az újszülött bika és én is…

Gyors ellenőrzés, szalmaszállal orrpiszka a bocinak, hogy prüszkölje ki a magzatmázt. Murci rá se néz a bocira. Fájt neki… A boci pedig halálra fáradtan fekszik…

Hát ez kicsit nehezen ment, bár ellető kötéllel egyedül kihúztam. Ez nem számít „nehézellésnek”, de mindannyiunknak mégis nehéz volt…

Egy óra múlva már bizonytalanul áll a lábán. Hogy hosszú idő? Na igen. Bika a szentem. Sokkal vehemensebbek, életre valóbbak az üszőborjak. A bikák tehetetlenebbek, mindig segíteni kell az első tejkortyok megszerzésében…

Átfagyva, fáradtan, de boldogan hagyjuk az új boxokban a kismamákat, borjakat.

Új tenyészbikánk már szálazott a szalmából/szénából. Nyugodtan tűri, ha bemegyünk hozzá a karámba és örül ha a hátát vakargatjuk.

Minden rendben, újra nyugalom üli meg estére a Mozsi majort.

Lassan indulok a 23-órai ellenőrző körutamra… Majrésnál bármelyik pillanatban megindulhat az ellés. Ma éjjel még háromszor nézzük meg… Holnapra lehet még több lakója lesz a majornak 🙂

Hát van ennél változatosabb, élménydúsabb, élet közelibb és nehezebb szakma a világon? 🙂