Lehet abrak nélkül nevelni 300 kilós választott bikát?

A kérdés mindenkiben felvetődött már, aki növendék bikaborjak nevelésével foglalkozik.

Miért is? Mert a lehető legolcsóbban és legkevesebb plusz munkával szeretnénk egészséges, magas választási súlyú bikaborjút előállítani. Természetesen alap a jó genetika. De azért van még itt valami…
A „hagyományosnak” mondható módszer az, hogy a legelőn ki-ki a maga módján borjúóvodát próbál kialakítani, ahol a bocik a felnőttek nélkül szabadon abrakolhatók, így korábbi leválasztási idő mellett, nagyobb átlagsúlyt képesek elérni, mint ha csak zöldet legelnének az anyatej mellé .

Aki nem hallott még borjúóvodáról annak tudnia kell, hogy olyan lehatárolt terület, ahova csak a borjú méretű állatok tudnak bejutni – magasság vagy szélesség alapon a kapukon. Itt helyezünk el egy vályút, amibe abrakot adagolunk. Az abrak segítségével nagyobb energiamennyiséghez próbáljuk juttatni a növendék állatokat, a nagyobb napi tömeggyarapodás elérése érdekében.

Egy borjúóvoda azonban sok probléma elé állítja a gazdát:
– Az óvoda kialakítástól függően lehet olcsó de igen költséges is. El lehet készíteni fakarámból, villanypásztorból, ami helyhez kötötten használható. De vásárolható fémből készült, szántalpas, tetővel ellátott csodaszerkezet is, ami költöztethető…
– Ha megvan az óvodánk, hogyan szoktatjuk rá a borjakat? Természetszerűleg irtóznak az olyan terektől, ahol nem érezhetik maguk mellett az anyjukat. Így igen hosszú idő, míg bemerészkednek a lehatárolt területre. Addig pedig az abrakot felcsipegetik a madarak, megázik, tele megy bogarakkal, stb…
– Ha elég türelmesek voltunk, lassan a borjak is elkezdik csipegetni az abrakot és rá is kaphatnak. Ekkor jön a következő probléma: hasmenés. A hirtelen jött rosttartalom nélküli energiamennyiség bizony rendesen hasmenéses tüneteket okozhat. Ennek következménye lehet, hogy eleinte nemhogy hízna az állat, hanem fogyni kezd. Mivel nem tudjuk hetekig szoktatni az abrakra a borjút – mert 6-7 hónaposan szeretnénk választani és értékesíteni – nincs időnk hasmenést kezelgetni, és mindezt finanszírozni sem olcsó mulatság (pl: borjak befogása, injekciózás).

Az utolsó egy hónapban, 5-6 hónapos korában tudjuk „megnyomni” a borjú súlyát. Ekkor már rendesen képes szilárd takarmánymennyiséget felvenni, és növekedési erélye is érvényesülni tud: izmot is pakol magára, nem csak nyúlik.

Akkor mi lehet a jó megoldás? Milyen okosságot tudunk mondani, ami a könyvekben nem szerepel? Ami nincs a „rendszerben” a borjúnevelés irodalmában és általánosan ismert gyakorlatában?

A válaszhoz kicsit a múltba kell néznünk:
A régi időkben a marhákat legelőerdőkön tartották. A legelőerdők több szempontból is értékesek voltak. A fák a nyári nagy melegben árnyékot adtak az állatoknak és a nagy lombú tölgyfák alatt – a fa által párologtatott cser anyagok miatt – kevesebb volt a légy, bögöly. A fű is dúsabban nőtt, mint a nyílt legelők napszítta földjén. Szeptember végén, október elején azonban e jótétemények már nem annyira tűnnek értékesnek. Ritkul a bogár, nem tűz a nap – sőt jól esik embernek-állatnak a melege – és az őszi esők érkeztével a fű is újra sarjadni kezd mindenhol.

Mégis miért szerették a csalitost, óriás tölggyel benőtt legelőket, tölgyerdőket ősszel is a régi pásztorok? Már biztos mindenki kapiskálja…

„Éhes disznó makkal álmodik” – ismert a mondás. És bizony nem csak a disznó – a borjak is.

Megfigyeltük, hogy a legelőnkön lévő tölgyek alatt makkhullás idején csoportokba verődnek állataink, sőt a szomszéd tölgyerdőből a legelő fölé nyúló ágak alatt is nagy tumultus alakul ki. Bizony makkolnak. Alaposabban utánanéztünk a dolognak…

Az „Erdészeti lapok” 1916 októberi számában megjelentek szerint (kicsit rövidítve, az adatok tömegszázalékban megadva a víztartalom függvényében):

„Az összegyűjtött makk, a szokott módon eltartva, vagy a fülledés megakadályozása czéljából aszalva, jó takarmányt ad, melynek kémiai összetételéről, tápértékéről és feletetéséről dr. Weiser István a „Köztelek” f. é. 40. számában a következő figyelemreméltó adatokat teszi közzé:

A friss tölgymakknak kémiai összetétele a következő határok között ingadozik:

Friss tölgymakk
Víztartalom: 37,8-56,0  (átlag: 50,0)
Nyersprotein: 2,0-7,8 (átlag: 3,2)
Nyerszsir: 1,5-5,7 (átlag: 2,3)
Nyersrost: 4,8-9,4 (átlag:6,8)
Nitrogénmentes kivonható anyag: 31,5-40,0 (átlag: 36,2)
Hamu: –

Ezen adatok szerint a tölgymakk ugyan fehérjében meglehetős szegény, de szénhidrátokban gazdag, nagy táplálóértékü takarmány. Nyers táplálóanyagainak emészthetőségét Weiske állapította meg. Szerinte kérődzőben a nyersproteinből 83,3%, a nyerszsirból 87,5%, a nitrogénmentes kivonható anyagból 91,4% emészthető.
…
Tölgymakkal lónál és szarvasmarhánál is elég jó eredményeket értek el. Szarvasmarhával 1000 kg élősúlyra 5—6 kg friss és 3 kg szárított tölgymakkot etettek jó eredménynyel. Lovaknak ezen adag fele adandó.”

Részletesebben a teljes cikk itt.
További érdekesség a tölgymakk felhasználásáról a régi időkben itt.

A tölgyfák alatt m2-ként 1-2kg hullómakk terem (kortól, fafajtól, időjárástól függően) és mindez szeptember végétől október közepéig jószerével lepotyog. Könnyen kiszámítható, hogy 200 kg-os borjak esetében egy tölggyel jól ellátott legelőerdő bőséges energiaellátást biztosíthat.  Szerencsés, ha a legelő tölgyerdő mellett helyezkedik el, és a benyúló ágak alól a borjak össze tudják szedni a makkot.
És amit még nem említettünk: a makkban lévő csersavat. Dugító hatása van, így biztosan nem kell tartani a hasmenéstől 🙂

Mivel a makktermést ki szeretnénk használni a növendék bikák nevelésénél, az elletést úgy kell időzítenünk, hogy a bikák értékesítése előtti hónapot makkoltatással töltsük. Tehát március elejétől, április elejéig tartó elletési időszakkal lehet leginkább kiaknázni a szeptember-októberi makktermést.

A fent leírtakat igazolja az idei 6-7 hónapos választott bikaborjak 275 kg-os átlagsúlya, melyet abrakolás nélkül, anyjuk mellett, legelőn, makkoltatással értünk el!

Ha hozzávesszük, hogy beruházás és takarmányköltség, borjúóvodára való szoktatás és legelőn való takarmányozás nyűgje nélkül érhető el ez a választási súly, azt hiszem valóban áldás egy jó tölgyes legelőerdő!

Javasoljuk, ha valakinek tölgyfás legelője van, azt a legelőszakaszt, ahol a fák állnak, jelölje ki „borjúnevelő” legelőnek és arra az időszakra időzítse az állatok ráhajtását, mikor a borjai elérik az 5-6 hónapot és a makkhullás megkezdődik.

Sok sikert!