Születés
Nőnap estéjén, tízóra magasságában ellenőrző körúton voltam teheneinknél.
Picur már napközben mutatta jeleit annak, hogy estére programunk lesz: elleni fog. A tőgye hatalmasra duzzadt – járni is alig tudott tőle – bimbói pedig feszesen álltak. Pérájából átlátszó nyálka folydogált. Hasa egészen lehúzódott, faroktöve kiemelkedett. Egyértelmű volt, hogy egy-két napon belül meg lesz a borja.
Mikor megláttam Piciurt a többiek között fekve a sötétben a szalmán, rögtön láttam, ma elleni fogunk. Már erős tolófájásai voltak, olyan egypercesek. Gyorsan melegvizet hoztam, törlőkendőt, kék-spray-t (fertőtlenítő spray a köldökzsinórra), elletőkötelet (egy laza szövésű, erős, selymes tapintású kötél). Picur fekve maradt, és egyre erősebbek voltak a fájásai…egyszer csak megjelent a lábhólyag! A lábhólyag valójában a magzatburok, csak amiatt hívjuk lábhólyagnak, mert a borjak a szülőcsatornába előbb a lábukat dugják.
A lábhólyag előtüremkedésével átlátszóvá válik és látható lesz a borjú patája. Ekkor tudjuk meg, hogy normál vagy farfekvéses ellés lesz: ha a paták a tehén hasa irányába állnak, akkor szabályosan bújik a borjú, az első lábait dugja előre. Ekkor könnyebb ellésre számíthatunk, mivel ez a normális, természet által begyakorolt menetrend. Ha a patácskák talpukkal az ég felé fordulnak, akkor kezdhetünk aggódni, mert farfekvéses borjú lesz, ami akár komoly beavatkozást is jelenthet!
Picurnál a jól bevált módon indultak a dolgok, a patácskák talpukkal lefelé néztek. Pár pillanat múlva a lábak és a megnőtt nyomás kiszakították a lábhólyagot, a magzatvíz elfolyt és a lábak a szabadba kerültek.
Picur erre, mint aki már befejezte az ellést, felpattant, felszürcsölte a kifolyt magzatvizet, és keresni kezdte a borját… Fel-alá futkosott a szalmán, majd a karámban, hangosan hivogatva borját: tisztán látszott, úgy gondolta: már vége is, ennyivel megúszta a dolgot, a bocinak itt kell lennie valahol… mindeközben a két lábacska kifelé kandikált a szülőútból.
Vártam, hátha újra lefekszik a szalmába, hiszen a tehén ott elli meg a borját, ahol a magzatvíz elfolyt… Picur vissza is tért a tetthelyre – miután végigmúgatta a negyed hektárnyi karámot – de a tolófájások csak nem akartak újra indulni. Mivel nem volt nálam oxitocin injekció, megragadtam a kikanikáló lábakat, és óvatosan húzni kezdtem kifelé a borjút. A szülőcsatorna feszítése szerencsére beindította újra a görcsöket, így Picurt segítve, a tolófájásokat figyelve dolgozni kezdtünk a borjú világra hozásán… Picur tolta, én meg húztam.
A borjú feje a két előrenyújtott első láb között jön világra, és a szülőcsatorna végén, a péra kijáratánál általában elakad. Ilyenkor a két kézfejjel be kell nyúlni a szülőjáratba megkeresni a boci orrát, majd finoman helyet csinálni és irányba állítani. A kézzel tágítás és irányítás meghozta a gyümölcsét, egy-két percen belül megszületett a fej is. Ha az már kint van, gyorsan megvan a borjú! Pár másodperc múlva derékig kint volt. Picur eddig bírta állva, ekkor nagyot nyögve összerogyott.
A fekvő helyzetet kihasználva, a két első lábat fogva, Picur hasa irányába kihúztam a borjút.
Világra jött nőnapkor a kis üszőborjú!
Picur azonnal felpattant és hevesen nyalogatni kezdte borját…vele együtt engem is, hiszen nyakig magzatmázas voltam én is 🙂 Fontos, hogy „felnyalja” a bocit, mert ezáltal hamarabb szárad így nem fázik meg, másrészt serkenti a „masszázs” a borjú vérkeringését is. Ha az anya nem akarja felnyalni a borjút, egy marék szalmából „csutakot” kell hajtani, és azzal alaposan, durván át kell dörgölni, csutakolni a borjat – épp a vérkeringés serkentése miatt! Negyed óra múlva a boci már próbál felállni, egy órán belül pedig már anyja tőgyén csüngve issza az első korty tejet.
Életerős szép borjú lett! Kékspray a köldökzsinórra, pakolás, kimosakodás, majd gyönyörködés volt csak vissza.
Szép este volt. A legszebb szakma a világon a mezőgazdaság, azon belül az állattenyésztés!