Nagy utazás 2. nap – Irány Limoges!

Milánót magunk mögött hagyva, hamarosan az alpok lábain elterülő legelők mellett vezetett az utunk. Egyre haragosabb zöld területeken egyre tarkább tehenek legelgettek. Eleinte tejelő típusú, majd szinezetben herefordra hajazó, de mégis más formájú, kettőshasznúnak vélt állatok tarkították a domboldalakat. Valószínüleg a „Razzetta d’Oropa” névre hallgató, szimentáli fajtából származó olasz tarkát láthattunk. Jellemzően nagyobb húsformákat mutattak, mint amit a nálunk legelésző tarkáktól megszoktunk.

Mindenkiből meglepetést váltott ki, hogy a csepergős, párás időjárás ellenére lengőkaros szórófejekkel folyamatosan öntözték a legelőket. Minden zöld felület alagcsövezett, szórófejekkel bőven ellátott volt. Ahogy az alpesi országoktól megszoktuk, sehol egy elhanyagolt terület, sehol egy gazos útszél, árokpart…

Franciaországba a Mont Blanc alagúton jutottunk át. A mintegy 12 km hosszú alagút átszeli az alpok legmagasabb hegyét. A túloldalon gleccserekkel szaggatott vadregényes tájat találtunk. Franciaországban vagyunk.

Szűk szurdokok, magas hegyek között kanyargott az utunk.

Nem telt sok időbe és a hegyek szelíd lankákká váltak. Szántóföldet elvétve találtunk, mindent zöld fű borított. Látható volt, hogy a tehenészetek mekkájába kerültünk. Mindjárt feltűnt, hogy nincsenek vadkerítések, villanypásztorok. Szépen nyírt sövények választották el a legelőszakaszokat egymástól.

A fű haragos zöld volt, ápolt, kóró nélküli legelőkön hófehér charolais marhák legeltek. Jellemzően egy-egy szakaszban csak néhány állat volt, sehol sem láttunk nagy gulyát. Bővében vannak legelőnek. Ahol hiányos volt a sövény, jól látszott, hogy szögesdrót kerítés fut a bokrokban. Néhol fából készült kapuk és felhajtó rámpák szakították meg a sövények labirintusát. Ámulva tapadtunk a busz ablaküvegére. A bő füvű legelők és sövények mellett öreg tölgyesek és egymást érő patakok között vezetett utunk. Itt nem égnek ki a legelők az biztos.

Persze mindenhol szeretett fajtánk, a limousin nyomait kerestük. Jóval északabbra meg is találtuk az első gulyákat – limousin régióban. Elsőként az jutott eszembe, hogy ezek az állatok akkorák messziről, mint a mieink közelről 🙂

De közelebbi ismertséget még nem tudtunk kötni velük, mert lassan leszállt az este, mire a szálláshelyünket Limoges-ben elfoglaltuk. Nem is mozdultunk már sehova. Két napi utazás után fáradtan dőltünk az ágyba. Reméltük harmadnap végre közelről is megismerkedhetünk a régió leghíresebb marhafajtájával 🙂

Folytatása következik…